cupheadltd
New member
A kertünk végében álló diófa alatt szoktam üldögélni, amikor a férjem focimeccset néz. Van ott egy régi, kicsit rozoga pad, amin még az apósom ült, amikor élt. A nap úgy szűrődik át a lombokon, hogy apró, táncoló foltokat rajzol a földre. Ezen a padon indult el az egész, úgy másfél éve, egy unalmas vasárnap délutánon. Nem volt semmi különös, csak arra gondoltam, hogy a gyerekek már felnőttek, a hétvége meg végtelenül lassan csordogál. A telefonomat nyomkodtam, és valami olyat kerestem, ami kizökkent abból a langyos, szürke hangulatból, ami azokban a hónapokban rám telepedett.
Akkor találtam rá egy online kaszinóra. Nem gondoltam, hogy ez több lesz, mint egy órás kaland. Az ember hajlamos azt hinni, hogy az ilyen dolgok vagy nagyon rosszul végződnek, vagy valami tündérmese. Én viszont csak egy kicsit szerettem volna megcsiklandozni az agyamat valami újjal. Az első pörgetéseken rulettet játszottam, és persze vesztettem egy kisebb összeget. De nem az veszett el, ami a bankszámlámon volt, hanem a tétlenség érzése. Ahogy figyeltem a golyót, ahogy körbe-körbe ugrál, hirtelen nem a napi rutinra gondoltam. Arra, hogy a mosás, a főzés, a takarítás megvár. Ez a pár perc kizárólag az enyém volt.
Aztán jött az a bizonyos este. Esős, szeles idő volt kint, odabent meg párás ablakok és a tea illata. A férjem lefeküdt korán, én meg még fent maradtam. Belépve a saját ritmusomba, elővettem a telefonomat. Egyszer csak találtam egy játékot, ami a kedvencemmé vált; valami egyszerű nyerőgépes dolog, gyümölcsökkel meg csillagokkal. Nem tűnt ijesztőnek, inkább olyan volt, mint egy régi, játéktermi játék, amit gyerekként imádtam a plázában nézni. Pörgettem, és jöttek a kisebb nyeremények. Nem voltak hatalmasak, de a szám megnőtt. Ott tartottam, hogy aznap többször is nyertem, mint amennyit elvesztettem.
Ekkor történt valami, amire nem számítottam. Nem a pénz miatt éreztem jól magam – ami nyertem, az olyan volt, mint amikor az ember talál egy húszast a kabátja zsebében. Hanem azért, mert elmúlt az a fajta szorongás, ami korábban a mindennapjaimat átszőtte. Tudod, amikor az ember állandóan arra gondol, hogy mit kellene még csinálni, kit kellene hívni, mit kellene megoldani. A játék alatt mindez megszűnt. Egy dologra figyeltem: a képernyőre. És ez hihetetlenül felszabadító volt. Nem is mondtam senkinek. A férjem azt hitte, hogy sorozatokat nézek, és igazából nem is érdekelte, csak az, hogy közben csendben vagyok.
Ahogy telt az idő, egyre tudatosabb lettem. Az elején mindent ész nélkül pörgettem, aztán rájöttem, hogy érdemes inkább a kisebb tételekre menni, de okosabban felosztani az időt. Van úgy, hogy csak húsz percet játszom, van, hogy egy órát. Mindig úgy, hogy az ne menjen az alvásom rovására. És ebben a felfedezésben bukkantam rá arra, hogy ez a fajta szórakozás bármennyire is hasonlít a szerencsejátékra, valójában önmagam megismeréséről szól. A vavada casino felülete például rengeteg minijátékot kínál, és nekem szórakoztató volt felfedezni, melyik illik a hangulatomhoz egy-egy nap. Volt, hogy csak azért indítottam el egy játékot, hogy a szép színeket nézzem, és közben ne azon stresszeljek, hogy a lányom mikor költözik külföldre. Igen, az ő döntése volt, de egy anya szíve ilyenkor összeszorul.
Végül a lényeg az, hogy nem a nagy összegek ragadtak meg bennem. Egyszer nyertem egy olyan összeget, amiből elvittem a családot egy hétvégére a Balatonhoz. Másnap visszapörgettem egy kisebb részt, mert úgy voltam vele, hogy hadd szóljon a móka tovább. De a többi a bankban maradt, és arra költöttük, hogy rendbe hozattam a kerti csapot, meg egy új szett kerti bútort vettünk. Ezek a dolgok sokkal nagyobb örömöt okoztak, mint maga a nyeremény. Amikor az ember látja, hogy a párom mosolyogva ül az új széken, és azt mondja, hogy ""de jó, hogy ilyenekre is futja"", az sokkal jobb érzés, mint amikor egyedül nézek egy villogó képernyőt.
Sokszor mondják, hogy ez egy csúszós lejtő, és biztos vagyok benne, hogy az is tud lenni. De nekem megtanította azt, hogy az időmet és a pénzemet egyaránt tudatosabban kezeljem. Régen úgy éltem, hogy mindig a rosszra gondoltam, ami történhet. Most inkább azt nézem, mi az, ami jól alakul. Az életben annyi minden nem rajtunk múlik, de azért a kis döntéseinkben mégis van szabadságunk. Az, hogy ezt a szórakozást választom este, nem azt jelenti, hogy elmenekülök a valóság elől. Inkább azt, hogy tudatosan készülök fel arra, hogy másnap jobb hangulatban ébredjek. Lehet, hogy furcsán hangzik, de ez a diófa alatti padon ülve egyszerűbbé vált minden. Néha csak annyi a teendő, hogy meghúzok egy fogantyút, és megengedem magamnak, hogy ne tegyek semmit.
Aki ismer, az tudja, mennyire szeretem a rendet. A hűtőben mindig van leves, a kamrában mindig van liszt. De megtanultam, hogy a kaotikus dolgokban is lehet örömöt találni. A vavada casino nem a menekülésem lett, hanem inkább egyfajta kikapcsoló kapcsoló, amit akkor nyomok meg, amikor a fejemben túl sok szó kavarog. Pont a minap gondoltam erre, amikor az unokám itt aludt nálunk, és azt mondta: ""Nagyi, te milyen jól tudsz lazítani."" Ez nagy szó egy tizenhárom évestől. Szóval igen, jól hangzik, hogy ez mind csak szerencse kérdése, de én már tudom, hogy a lényeg az egyensúly. Ebben pedig talán még a szerencsénél is nagyobb szerepe van annak, ahogyan az ember a veszteségeket és a nyereményeket ugyanazzal a nyugalommal fogadja. Ez az, amit hazavittem ebből az egészből: a nyugalom nem a pénztől függ, hanem a fejben dől el.
Akkor találtam rá egy online kaszinóra. Nem gondoltam, hogy ez több lesz, mint egy órás kaland. Az ember hajlamos azt hinni, hogy az ilyen dolgok vagy nagyon rosszul végződnek, vagy valami tündérmese. Én viszont csak egy kicsit szerettem volna megcsiklandozni az agyamat valami újjal. Az első pörgetéseken rulettet játszottam, és persze vesztettem egy kisebb összeget. De nem az veszett el, ami a bankszámlámon volt, hanem a tétlenség érzése. Ahogy figyeltem a golyót, ahogy körbe-körbe ugrál, hirtelen nem a napi rutinra gondoltam. Arra, hogy a mosás, a főzés, a takarítás megvár. Ez a pár perc kizárólag az enyém volt.
Aztán jött az a bizonyos este. Esős, szeles idő volt kint, odabent meg párás ablakok és a tea illata. A férjem lefeküdt korán, én meg még fent maradtam. Belépve a saját ritmusomba, elővettem a telefonomat. Egyszer csak találtam egy játékot, ami a kedvencemmé vált; valami egyszerű nyerőgépes dolog, gyümölcsökkel meg csillagokkal. Nem tűnt ijesztőnek, inkább olyan volt, mint egy régi, játéktermi játék, amit gyerekként imádtam a plázában nézni. Pörgettem, és jöttek a kisebb nyeremények. Nem voltak hatalmasak, de a szám megnőtt. Ott tartottam, hogy aznap többször is nyertem, mint amennyit elvesztettem.
Ekkor történt valami, amire nem számítottam. Nem a pénz miatt éreztem jól magam – ami nyertem, az olyan volt, mint amikor az ember talál egy húszast a kabátja zsebében. Hanem azért, mert elmúlt az a fajta szorongás, ami korábban a mindennapjaimat átszőtte. Tudod, amikor az ember állandóan arra gondol, hogy mit kellene még csinálni, kit kellene hívni, mit kellene megoldani. A játék alatt mindez megszűnt. Egy dologra figyeltem: a képernyőre. És ez hihetetlenül felszabadító volt. Nem is mondtam senkinek. A férjem azt hitte, hogy sorozatokat nézek, és igazából nem is érdekelte, csak az, hogy közben csendben vagyok.
Ahogy telt az idő, egyre tudatosabb lettem. Az elején mindent ész nélkül pörgettem, aztán rájöttem, hogy érdemes inkább a kisebb tételekre menni, de okosabban felosztani az időt. Van úgy, hogy csak húsz percet játszom, van, hogy egy órát. Mindig úgy, hogy az ne menjen az alvásom rovására. És ebben a felfedezésben bukkantam rá arra, hogy ez a fajta szórakozás bármennyire is hasonlít a szerencsejátékra, valójában önmagam megismeréséről szól. A vavada casino felülete például rengeteg minijátékot kínál, és nekem szórakoztató volt felfedezni, melyik illik a hangulatomhoz egy-egy nap. Volt, hogy csak azért indítottam el egy játékot, hogy a szép színeket nézzem, és közben ne azon stresszeljek, hogy a lányom mikor költözik külföldre. Igen, az ő döntése volt, de egy anya szíve ilyenkor összeszorul.
Végül a lényeg az, hogy nem a nagy összegek ragadtak meg bennem. Egyszer nyertem egy olyan összeget, amiből elvittem a családot egy hétvégére a Balatonhoz. Másnap visszapörgettem egy kisebb részt, mert úgy voltam vele, hogy hadd szóljon a móka tovább. De a többi a bankban maradt, és arra költöttük, hogy rendbe hozattam a kerti csapot, meg egy új szett kerti bútort vettünk. Ezek a dolgok sokkal nagyobb örömöt okoztak, mint maga a nyeremény. Amikor az ember látja, hogy a párom mosolyogva ül az új széken, és azt mondja, hogy ""de jó, hogy ilyenekre is futja"", az sokkal jobb érzés, mint amikor egyedül nézek egy villogó képernyőt.
Sokszor mondják, hogy ez egy csúszós lejtő, és biztos vagyok benne, hogy az is tud lenni. De nekem megtanította azt, hogy az időmet és a pénzemet egyaránt tudatosabban kezeljem. Régen úgy éltem, hogy mindig a rosszra gondoltam, ami történhet. Most inkább azt nézem, mi az, ami jól alakul. Az életben annyi minden nem rajtunk múlik, de azért a kis döntéseinkben mégis van szabadságunk. Az, hogy ezt a szórakozást választom este, nem azt jelenti, hogy elmenekülök a valóság elől. Inkább azt, hogy tudatosan készülök fel arra, hogy másnap jobb hangulatban ébredjek. Lehet, hogy furcsán hangzik, de ez a diófa alatti padon ülve egyszerűbbé vált minden. Néha csak annyi a teendő, hogy meghúzok egy fogantyút, és megengedem magamnak, hogy ne tegyek semmit.
Aki ismer, az tudja, mennyire szeretem a rendet. A hűtőben mindig van leves, a kamrában mindig van liszt. De megtanultam, hogy a kaotikus dolgokban is lehet örömöt találni. A vavada casino nem a menekülésem lett, hanem inkább egyfajta kikapcsoló kapcsoló, amit akkor nyomok meg, amikor a fejemben túl sok szó kavarog. Pont a minap gondoltam erre, amikor az unokám itt aludt nálunk, és azt mondta: ""Nagyi, te milyen jól tudsz lazítani."" Ez nagy szó egy tizenhárom évestől. Szóval igen, jól hangzik, hogy ez mind csak szerencse kérdése, de én már tudom, hogy a lényeg az egyensúly. Ebben pedig talán még a szerencsénél is nagyobb szerepe van annak, ahogyan az ember a veszteségeket és a nyereményeket ugyanazzal a nyugalommal fogadja. Ez az, amit hazavittem ebből az egészből: a nyugalom nem a pénztől függ, hanem a fejben dől el.